A fa tulajdonságai

A fa jelentősége, hasznossága nagyrészt annak köszönhető, hogy – a lágy szárú növényekkel ellentétben –elhalása, nedvességtartalmának elvesztése után is hosszú ideig megőrzi állagát, kedvező mechanikai tulajdonságait.

A bútorokhoz a fa törzsét használják fel

mely három részből áll: A külső kéregből, az alatta leledző háncsból, s a legbelső kambiumból. A kéreg védi a törzset a

külső ártalmaktól és a dehidratáltságtól, háncs rostcsöveiben áramlik s raktározódik a szintetizált tápanyag, míg a kambium a háncs és a fatest sejtjeinek megalkotásában vesz részt.

 

A kambiumnak köszönhető a fák évgyűrűje, kialakulásukat az évszakok váltakozása okozza. Tavasszal, esős időben aktívabb, míg a hideg idő beköszöntével felfüggeszti működését, s ez okozza a körkörös sávokat a törzs belsejében. A bél körüli koncentrikus körök vagy ellipszisek formájában jelennek meg. A trópusi fafajoknak nincsenek évgyűrűik, de a csapadékosabb és szárazabb időszakok váltakozása gyakran hasonló zónákat hoz rajtuk létre.

 

A fa bútorgyártásban felhasznált része, a fatest. A fatest részei a szíjács és a geszt, legbelső része pedig a bél. A geszt főként tartó funkcióban üzemel, míg a szíjács részt vesz a fa életfolyamataiban is. A geszt általában sötétebb színű a szíjácsnál, határvonaluk legtöbbször egy évgyűrű. A fák tulajdonságuk, felépítésük szerint tartozhatnak a lombos- illetve a tűlevelű kategóriákba. A trópusi fafajok főként az évgyűrűk hiányában, s az egyszerűbb felépítésben különböznek mérsékeltövi társaiktól. A bambuszok, pálmafélék, a rattan az egyszikűek osztályába tartozik. Az ő törzsük nem a kambium megvastagodásának köszönhető, s az eltérő folyamat a fa belsejében rendkívül erős feszültséget, húzóerőt kelt. Ennek köszönhető a pálmafélék anyagának laza szerkezete, a bambuszfélék üregessége.

A fák jellegzetességei

A fák legjellemzőbb jegyei az: illat, szín, sűrűség, keménység, szilárdság, rugalmasság, szigetelőképesség, tartósság.

A jóillatú fák, a gyanta- illetve a balzsamtartalom miatt azok. A frissen kivágott, megmunkált fa illata a kezdeti intenzitás után idővel múlik, sőt el is tűnhet. Az idők folyamán az ember megtanult előnyt kovácsolni az illatos fatestből. A kreatív felhasználásra bizonyíték a cedrela fa, melyet többek között a kubai szivar tárolására használnak. A cedrelából készült doboz plusz aromával gazdagítja a benne tárolt szivart. Ugyanígy viselkedik a cédrusfa, melynek illatától valósággal irtóznak a molyok, így a belőlük készült szekrényeknél egy életre le van a gond a molyirtásról. A szantálfa olaját a szépségipar és a nők üdvözlik.

A fák színe igen változatos lehet, s számos körülmény alakítja. A különböző helyeken termett, különböző felépítésű fák színskáláján a tiszta kéken és az élénkzöldön kívül gyakorlatilag minden szín megtalálható. A szivárvány összes árnyalata, a vörös, narancs, sárga, szürke, barna, kékes, lilás, fekete és a fehér is megtalálható közöttük. A kitermelés és a bútorgyártás során megváltoztatható az árnyalat, hőkezeléssel, a rostok telítésével, pácokkal és festékekkel. Ezen kívül természetes módon: levegővel illetve fénnyel érintkezve, érzékenységtől függően sötétedés, szürkülés, fakulás figyelhető meg. Néhány élénk színű fa: ébenfa (fekete), bukszus (sárga), paduk (narancs, vörös), amarantfa (bíbor).
 

A fa sűrűségéből a fa egyéb fizikai tulajdonságaira lehet következtetni, így nagyon fontos tényezőnek számít.

A sűrűség függ a fa nedvességtartalmától, mértékegysége g/cm³. A faanyag legfontosabb tulajdonsága a keménység. Eszerint különböztetünk meg puha és keményfákat. A keménységtől függ, hogy mennyire könnyű megmunkálni a fát, illetve mennyire szilárd és kopásálló.

A keménység a Brinell-féle módszerrel könnyedén tesztelhető. Ilyenkor egy 10 mm átmérőjű golyót nyomnak adott nagyságú erővel a fatestbe, s az így keletkezett horpadás átmérőjéből lehet következtetni a keménységre (mértékegysége a MPa, azaz megapascal).

 

Szilárdságnak nevezzük az anyag különböző igénybevételekkel szembeni ellenállását. Ha az igénybevétel túl nagy, az anyag eltörik, megsérül.

A fa szilárdságát meghatározza a fatest nedvességtartalma, keménysége, hibái, és az igénybevétel jellege, mértéke.
A fának talán a rugalmasság a legértékesebb tulajdonsága, ez teszi lehetővé, hogy íjat, hangszereket, vízi, szárazföldi és légi járműveket, tetőszerkezeteket, hidat stb. készítsenek belőle. Rugalmas fának tekintjük, például a tiszafát vagy a kőrist. Kevésbé rugalmas, de még hajlékony, görbíthető fák, például a dió és a nyír. Gőzöléssel jól hajlíthatók, de önmaguktól nem rugalmasak: a nyír, bükk, dió és a juhar.
A fa jó hőszigetelő, s ha teljesen száraz, jó elektromos szigetelő, ám minél nedvesebb annál jobban vezeti az áramot. A hőbehatás fölső határa 100 °C, efölött a fában visszafordíthatatlan kémiai átalakulások indulnak meg, s ettől magasabb hőmérsékleten pedig meggyullad.
Alacsony hővezető képességének köszönhető a fa otthonos, meleg hangulata is.
A fa hangelnyelő képessége nem a legjobb, ám ez a tulajdonsága teszi lehetővé, hogy hangszerek rezonánsa lehessen, illetve sokféle idiofon hangszer készülhessen belőle.
A fa tartóssága a bútorgyártás legfontosabb kérdése, hiszen ettől függ, mennyi ideig képes meddig tud rendeltetésének megfelelni. A tartósságért egyrészt a fa belső tulajdonságai, másrészt a környezet, a felhasználás helyén uralkodó viszonyok felelnek.

A külső, környezeti tényezők lehetnek fizikai, kémiai eredetűek, ilyen például a levegő korróziós hatása, vagy a napsugárzás általi roncsolás (emiatt halványulhat-szürkülhet az anyag felszíne vagy lesz egyszerűen csak törékeny, rugalmatlan). A biológiai károsítók közé tartoznak a baktériumok, gombák, rovarok okozta fabetegségek. A legjobb, ami érheti fából készült használati tárgyainkat, bútorainkat, ha minél szárazabb, közvetlen napfénytől mentes helyen tartjuk. Ebből következőleg, a legrosszabb, ami érheti, ha a nedvesség és a szárazság váltakozva éri, vagy ha állandó párás levegő éri.

Üzleteink várnak Téged! A pontos címekért és infókért kattints ide!